Áldás vagy Átok

Az élet megmagyarázhatatlan! A szellemi törvények működnek! Te vagy átok, vagy áldás alatt élsz... Amiből megtudod, hogy hányadán állsz benne van a cikben; a választás - szabad akaratodból kifolyólag - a tied. Eléd van adva az átok és az áldás, az élet és a halál: válaszd az áldást, hogy élhess, mind te, mind a családod! 

ÁLDÁS és ÁTOK – Derek Prince

/könyvrészlet/

Bevezetés

Lehet, hogy te magad vagy az, vagy a családod; vagy a szomszéd család; vagy a munkatársad. Egy biztos: sok olyan ember él a földön, akinek az élete csalódások, frusztrációk, sőt akár tragédiák története, és valahogy nem akar vége szakadni.

Ugyanakkor mindnyájan ismerünk olyan családokat, akiknek teljesen hasonló a hátterük, a társadalmi helyzetük, mint az előbbieké - mégis, mintha a baj még a közelükben sem járna. Életük szinte „túl szép, hogy igaz legyen".

Mindkét esetben láthatatlan erők működnek, melyek meghatározzák az ember sorsát jó, illetve rossz irányban. A Biblia ezeket áldásoknak, illetve átkoknak nevezi. De szerencsére azt az utat is megmutatja, hogyan viszonyulniuk ezekhez az erőkhöz oly módon, hogy élvezhessük az áldások hatását, és megvédjük magunkat az átkok romboló következményeitől.

Az áldásokba és az átkokba, valamint az azok működésébe való igei belelátás teljesen új perspektívát nyit meg az ember életében, és választ jelenthet olyan problémákra, amelyek mindeddig csak összezavarták és hátráltatták.

Birkózás a sötétséggel

A felületes szemlélő számára az emberi élet a fény és az árnyék zavaros egyvelege, melyben semmilyen rendezettség, törvényszerűség nem fedezhető fel. Két ember fej-fej mellett indul, hasonló a hátterük, képességeik is szinte azonosak, és egyazon irányban haladnak. Mégis az egyik szinte mindig a siker és a beteljesedés fényében jár, a másik pedig alig-alig pillantja meg a világosságot, egyfolytában a kudarc és az akadályoztatás árnyéka lebeg fölötte, s életének gyertyalángja idő előtt kihuny.

Egyikük sem érti a sorsában munkálkodó erőket. A világosság és a sötétség forrása mindkettejük számára rejtve marad. Talán soha fel sem merült bennük a lehetőség, hogy a fény és az árnyék hatalmának eredetét az előző generációnál keressék.

A Biblia nagyon nyíltan beszél ezekről az erőkről. Sőt, igen sok mondanivalója van róluk. Áldásoknak, illetve átkoknak nevezi őket.

Vizsgáljuk csak meg kicsit közelebbről a sötétségben járó emberünket! Mindent igyekszik jól csinálni: állást vagy lakhelyet változtat, bővíti a szakmai ismereteit, tanulmányait) a pozitív gondolkodásról szóló legújabb könyveket. Talán még egy tanfolyamra is befizet, ahol megtanítják hogyan szabadíthat fel titokzatos „potenciálokat" önmagában. A siker mégis makacsul elkerüli. Gyermekei lá­zadók, házassága feszültségekkel terhelt, a balesetek és a betegségek mindennaposak az életében. Dédelgetett álmai úgy folynak ki kezéből, mint a víz a fuldokló ujjai közt. Valósággal kísérti az elkerülhetetlen kudarc érzése, melynek egy ideig ugyan ellen tud állni, de legyőzni sosem képes.

Egész életére rányomja a bélyegét a küzdelem egy olyan valami ellen, ami körvonalazhatatlan, ami megfoghatatlan, amit nem képes azonosítani. Néha úgy érzi, mintha egy árnnyal birkózna. Bárhogy is küzd, nem tudja felszámolni problémája okát, sőt még megragadni sem. Gyakran úgy érzi, hogy fel kéne adnia. „Mi értelme? - kiált fel. - Soha semmi nem jön össze! Apámnak is ugyanez volt a problémája. Ó sem ment semmire!"

Természetesen ez a sötétben járó ember éppúgy nő is lehet. Fiatalon ment férjhez, és mindenféle szép tervei voltak jól sikerült házasságról, boldog otthonról. Mégis egyszer csak egy láthatatlan mérleghintán találja magát - egyik nap fenn, másik nap lenn. Fizikális szinten egyik problémából a másikba kerül, mindig a betegség és az egészség határmezsgyéjén botladozik. A fia kábítószerezni kezd, aztán a férje szépen otthagyja. Végül egy nap megdöbbenve veszi tudomásul, hogy ő maga alkoholista lett.

Mint az árnyakkal birkózó férfi, ez a nő is mindent jól csinált. Már az összes könyvet elolvasta az egészséges táplálkozásról és a gyermekpszichológiáról. Siker után való törekvései során egymás után hajszolja bele magát a minden erejének összpontosítását igénylő próbálkozásokba. S közben azt látja, hogy más nők sokkal kevesebb odaszánással vagy tehetséggel olyan célokat valósítanak meg, amelyeket ő sosem volt képes elérni.

Ha jól megvizsgálod ezt az árnyak közt botorkáló személyt, lehet, hogy részben magadra ismersz. Úgy érzed, mintha a magad életét néznéd, de valahogyan kívülről. Rémülten kezdesz gondolkozni, hogy talán neked is ugyanez a problémád: az előző generációktól jövő átok.

De lehet, hogy nem magadat látod, hanem - mint már utaltam rá - valaki közeli ismerősödet, házastársadat, családtagodat vagy egy barátodat. Sokat töprengtél már az illető sorsa fölött, és kutattál valami reménysugarat, de mindhiába. Most az árnyak egy lehetséges magyarázata áll előtted, olyan, amire még sosem gondoltál. Lehet, hogy tényleg átokról van szó?

Eszedbe jutnak események, szituációk a saját sorsodban vagy a családod életében, amelyeket sosem tudtál igazán megérteni. Hányszor megpróbáltad már kitörölni őket a memóriádból, de sikertelenül! Rájössz, hogy többet kell megtudnod erről a dologról. Azt mondod magadban: „Lehet, hogy átok alatt vagyok. Mi lehet az oka? És mit csináljak?"

Az átkot egy a múltból kinyúló hosszú, gonosz kézhez is hasonlíthatjuk. Sötét, zsarnoki erővel nehezedik rád, hogy megakadályozza személyiséged teljes kibontakozását. Sosem vagy elég szabad arra, hogy önmagad legyél. Érzed, hogy a benned levő képességek nem tudnak teljesen kifejlődni. Mindig többet vársz magadtól, mint amit képes vagy elérni.

De ez a hosszú, gonosz kar úgy is működhet, hogy elránt menet közben. Az utad simának látszik, de időről időre megbotlasz, és nem látod, miben. Valamilyen rejtélyes okból kifolyólag mindig abban a percben botlasz el, mikor a rég áhított cél már csak karnyújtásnyira van, és a sikerek elúsznak.

A rejtélyes szó vörös figyelmeztető jelként szolgál. Olyan eseményeket, helyzeteket élsz át, amelyekre nem találsz természetes magyarázatot. Mintha valami olyan erő működne, amely nincs teljesen alávetve a megszokott, általános törvényszerűségeknek.

Az átok hatását egyetlen szóban foglalhatjuk össze: frusztráció. Elérsz bizonyos szintet az életedben, és lelki szemeid előtt már kezd kibontakozni a fényes jövő. Minden együtt van, ami a sikerhez kell, és mégis meghiúsul a dolog! Újra próbálod hát, eljutsz a korábbi szintre, de megint becsúszik valami hiba. Miután ez még jó párszor így megy, rájössz, hogy ez nálad már csak így van. Mégsem látsz semmi kézzelfogható okot.

Sok ember mesélte már el nekem az élettörténetét, melyekben gyakran fedeztem fel ugyanezt. Egyes részletek persze különbözhetnek, de az alapvető séma világosan kirajzolódik. Ezek az emberek nemegyszer hozzáteszik: „Apám életében is ugyanígy mentek a dolgok. Úgy érzem, mintha újra élném az ő frusztrációit." Vagy: „Szinte hallom, ahogy a nagyapám azt mondogatja: »Semmi nem akar nekem összejönni!«"

A szóban forgó alapminta az élet mindenféle területén megjelenhet: üzletben, karrierben, egészségben, anyagiakban. Szinte mindig van valamilyen negatív kihatása a személyes kapcsolatokra, különösen a házasságra és a családra. Az is gyakori, hogy nemcsak egy különálló személyre, hanem nagyobb közösségre is hatást gyakorol. Ez leggyak­rabban a család, de szélesebb körre, egész településekre, sőt nemzetekre is kiterjedhet.

Félrevezető lenne azonban azt állítani, hogy az átok minden egyes esetben bukásba viszi az embert. Az illető elérhet olyasmiket, amiket igazán sikernek lehet nevezni, de valahol mégis belép és megzavarja a frusztráció, hogy a siker gyümölcsét ne tudja élvezni.

Egy Délkelet-Ázsiában tett szolgálókörutam során találkoztam egy intelligens, művelt bírónővel, aki királyi családból származott. Ismerte Jézust mint személyes megváltóját, és nem tudott semmilyen megvallatlan bűnéről. Mégis arról számolt be, hogy nem igazán elégedett. Sikeres karrierje és magas társadalmi pozíciója nem hozott neki személyes megelégedést. Beszélgetés közben rájöttem, hogy olyan családból származik, ahol az ősök hosszú generációkon át bálványimádók voltak. Elmagyaráztam neki, hogy a Mózes 2. könyve 20,3-5 szerint Isten megátkozta a bálványimádókat egészen a harmadik és negyedik generációig. Aztán megmutattam neki, hogyan nyerhet szabadulást ebből az átokból megváltóján, Jézuson keresztül.

Persze nem biztos, hogy az átkok eredete az előző generációkban keresendő. Saját életünk eseményeinek, saját tetteinknek a következménye is lehet átok. Sőt az is előfordulhat, hogy a régebbi generációktól örökölt átokhoz hoz­záadódik saját tetteink eredménye. Bármi legyen is azonban a forrás, egy dolog biztos: az ember olyasmivel hadakozik, amit sem pontosan beazonosítani, sem megérteni nem képes.

Mint az említett bírónő, lehet, hogy te is belekóstoltál a sikerbe. Megtapasztaltad, milyen édes érzés - de mindig elmúlik! Hirtelen - magad sem tudod, miért - elégedetlenné válsz. A depresszió felhőként telepszik rád. Minden, amit elértél, olyan lényegtelennek tűnik.

Látsz viszont másokat, akik ugyanolyan körülmények között teljesen elégedettnek tűnnek, és felteszed magadnak a kérdést: „Mi a baj nálam? Miért nem tudok soha megelégedni?" Lehet, hogy ennél a pontnál most ez a reakciód: „Ezek a leírások részben rám is illenek. Ez most azt jelenti, hogy nincs remény? Egész életemben így kell már járnom?"

De igenis van reménységed! Ne csüggedj el! Ha tovább olvasol, látni fogod, hogy Isten elkészítette a gyógyszert, és egyszerű, gyakorlati útmutatást is találsz majd, hogy ezt a gyógyszert hogyan alkalmazd a saját életedben.

Addig is szolgáljanak bátorításul ezek a levelek, melyeket két olyan személytől kaptam, akik hallották Az átoktól az áldásig című rádiós bibliatanító műsoromat. Az első levelet egy férfi, a másodikat egy nő írta.

Meghallgattam az átokról szóló üzenetét, és rájöttem, hogy évekig én is átok alatt éltem, bár nem tudtam róla. Sosem voltam képes sikert elérni, és állandóan homoszexuális kísértések gyötörtek, noha sosem váltottam kívánságaimat tettekre. Már tíz éve keresztény vagyok, de az átok miatt sosem tudtam Istenhez olyan közel kerülni, ahogy szerettem volna. Nagyon elkeseredtem.

Mióta megszabadultam ettől az átoktól, felhőtlenül szabadnak érzem magam Jézusban, és igazán őbenne élek. Még sosem voltam ilyen közel Istenhez!

Olyan, mintha egy gát átszakadt volna, és Isten azóta tud munkálkodni a szellememben. Ami eddig gátolt, eltűnt, és szellememben annyit növekedtem néhány hét alatt, hogy tényleg csak dicsérni tudom Őt ezért az áldásért. Néha sírva fakadok, ha végiggondolom mindazt, amit értem tett és tesz, és olyan megkönnyebbülés, hogy végre tudok pihenni.

Valóban csodálatos Istent imádunk!

Szeretném megköszönni a múltkori rádióadását az átkokról, és Az átoktól az áldásig című füzetét. Az én életembe óriási változást hoztak.

Életem nagy részét a visszatérő depresszió tette tönkre, és már ötödik éve pszichiátriai kezelés alatt állok. Idén tavasszal egy hölgy imádkozott velem és értem, és én megtagadtam minden okkult tevékenységet, mint például a tarotkártyából és a tealevelekből való jóslást. Dicsőség az Úrnak, igazi szabadság kezdete volt ez!

Ezután hallottam az adását arról, hogyan lehetünk átok alatt, anélkül hogy ennek tudatában lennénk, majd együtt imádkoztam Önnel, amikor az átokból való szabadulás imáját elmondta: és most szabad vagyok!

Láthatatlan válaszfalak

A korábbi években sok időt töltöttem olyan embereknek szóló tanácsadással, mint akiket az előző oldalakon be­mutattam. Ez gyakran felkavaró feladat volt. Bizonyos emberek szellemben felnövekszenek egy pontig, aztán mintha egy láthatatlan falba ütköznének. Az ok nem az őszinteség vagy az odaszánás hiánya. Az igazság az, hogy gyakran még őszintébbnek és odaszántabbnak is tűntek, mint mások, akik jobb előrehaladást tanúsítottak. Elfogadták a ta­nácsaimat, és megpróbálták gyakorlatba átültetni, de az eredmények - enyhén szólva - kiábrándítóak voltak, nekik is, nekem is.

Egy ilyen ügy után imádkozni kezdtem: „Uram, miért nem tudok jobban segíteni ennek az embernek? Van valami, amit nem értek, valami, amit még meg kell tanulnom?" Egy idő után azt vettem észre, hogy Isten kezdi megválaszolni az imámat. Elkezdett félrehúzni egy függönyt, és elkezdte felfedni előttem azoknak az erőknek a világát, melyek nem a természetes törvényszerűségek alapján működnek. A kijelentés nem egyszerre jött meg, hanem lépésről lépésre, annak megfelelően, ahogyan felfedeztem egy vékony vezérfonalat egy sor, egymástól látszólag független eseményen keresztül.

Az egyik kulcsesemény akkor történt, amikor egy pres-biteriánus gyülekezetben vendégszónokként szolgáltam. Elkészített üzenetem végére értem, és még nem tudtam, hogyan folytassam. Ahogy ott álltam a pulpitus mögött, észrevettem egy családot - apa, anya és tinédzser lányuk - balra, az első sorban. Egy gondolat jött fel bennem: „Átok van azon a családon." Ez a megállapítás egyáltalán nem kap­csolódott üzenetem témájához és semmi egyébhez, ami akkoriban a fejemben járt. Mégis, az érzés nem hagyott nyugodni: „Átok van azon a családon."

Végül, néhány másodpercnyi tétovázás után kiléptem a pulpitus mögül, és odamentem az apához. Elmagyaráztam neki, mit érzek, és megkérdeztem, akarja-e, hogy megtörjem az átkot, és felszabadítsam alóla a családjukat Jézus nevében. Rögtön azt felelte, hogy rendben. Először történt, hogy ilyesmit csináltam, és eléggé meglepődtem, hogy az az ember olyan készségesen elfogadta állításomat. Csak később értettem meg, miért.

Visszamentem a pulpitus mögé, és hangosan elmondtam egy rövid imát, melyben megtörtem a családon lévő átkot. Egyikükhöz sem értem hozzá ima közben, mégis, mikor befejeztem azzal, hogy „Jézus nevében", egyértelműen, jól láthatóan, fizikailag reagált az egész család. Sorban mindegyikükön egy gyors remegés futott át.

Ekkor vettem észre, hogy a tizennyolc év körüli lány lába a combja tövétől a bokájáig be van gipszelve. Újra oda­mentem az apához, és megkérdeztem: akarja-e, hogy imádkozzam lánya lábának gyógyulásáért. Ismét nagyon pozitívan reagált, majd hozzátette:

-De tudnia kell, hogy másfél éven belül ugyanezt a lábát háromszor törte el, és az orvosok szerint nem fog meggyógyulni.

Ma már egy ilyen információ, hogy egy személy ugyanazt a lábát háromszor töri el másfél éven belül, azonnal bekapcsolná a vészjelzőt bennem: átokkal állunk szem­ben. Akkoriban azonban még nem láttam összefüggést az átkok és az ilyen természetellenes balesetsorozatok között. Csak fogtam magam, rátettem a kezemet a begipszelt lábra, és elmondtam egy egyszerű imát a gyógyulásáért.

Néhány hét múlva levelet kaptam az apától, melyben leírta és megköszönte az azután történteket. Elmondta, hogy mikor visszavitték a lányt a klinikára, az új röntgenfelvétel a láb gyógyulását mutatta. Röviddel azután a gipszet is levették.

Röviden beszámolt még néhány szomorú eseményről, mely a családjukat érte, és ez megmagyarázta számomra, miért ismerte be olyan készségesen, hogy az egész családnak átokból való szabadulásra van szüksége.

A következő hónapokban gondolataim mindegyre visszatértek ehhez az esethez. Úgy éreztem, hogy külön jelentősége van annak, ahogyan a Szent Szellem akkor vezetett. Először kijelentette a család fölött lévő átkot, majd arra ösztönzött, hogy törjem meg. Csak ezután engedte, hogy a lány lábáért imádkozzam. Ha úgy imádkoztam volna, hogy először nem töröm meg az átkot, vajon meggyógyult volna a lába?

Minél tovább töprengtem ezen, annál inkább arra a meggyőződésre jutottam, hogy az átok megtörése döntő fontosságú előjáték volt a lány lábának gyógyulásában. Egy láthatatlan fal volt ez, mely megakadályozta volna a gyógyulást, amit pedig Isten meg akart adni a lánynak.

Úgy tűnt, mintha az egésznek valamilyen kapcsolata lenne egy velem megtörtént esettel. 1904-ben anyai nagyapám egy a kínai boxerlázadás visszaszorítására küldött brit különítmény vezetője volt. A kínai művészet különböző darabjaival tért vissza, melyek aztán családi ereklyékké váltak. 1970-ben, édesanyám halálakor ezek közül néhány, örökség gyanánt, hozzám került.

Az egyik legérdekesebb darab egy pompásan hímzett, sárkányokból álló együttes volt, mely nappalink főhelyén díszelgett a falon. A színek összeállítása - főleg bíbor és skarlát - tipikusan keleti hatást keltett. A sárkányok minden lábán öt karom volt, ami - egy szakértő állítása szerint - azt jelezte, hogy „birodalmi" sárkányok, és mivel nagyapám igen közel állt hozzám, mindig felidézték bennem náluk töltött gyermekéveim emlékét.

Ez idő tájt kezdtem észlelni egy sajátos ellenállást a szolgálatommal kapcsolatban, amelyet nem tudtam meghatározni, sem azonosítani. Különböző, látszólag egymástól függetlenül jelentkező kudarcokban nyilvánult meg, melyek azonban összeadódva egyre nagyobb nyomást fejtettek ki rám. Olyan kommunikációs falakba ütköztem hozzám közel álló személyeknél, mint soha azelőtt. Mások, akikben addig megbíztam, nem tartották be szavukat. Egy jelentős pénzösszeg, amelyet egy édesanyám után megmaradt ingatlanból kellett volna megkapnom, az ügyvéd hibájából sehogy nem akart megérkezni.

Végül rászántam magam egy intenzív ima- és böjtidőszakra. Válaszul eléggé hamar változást kezdtem érezni a sárkányokhoz való viszonyomban. Ahogy rájuk néztem, mindig ugyanaz a kérdés merült fel bennem: „Kit ábrázol a Biblia sárkányként?" A válasz egyértelmű volt: „A Sátánt." Ezt a kérdést másik követte: „Helyes-e az, hogy te, Krisztus szolgája, olyan tárgyakkal díszítsd az otthonodat, melyek Krisztus legnagyobb ellenségét, a Sátánt jelenítik meg?" A válasz most is egyértelmű volt: „Nem!" - A belső harc még ment egy darabig, de végül is túladtam a sárkányokon. Mindezt egyszerű engedelmességből cselekedtem, minden hátsó gondolat nélkül.

Abban az időben a tágabb értelemben vett egyházban bibliatanítóként szolgáltam, és Egyesült Államok-szerte a legkülönfélébb csoportoknak tanítottam. Bevételem az előadások honoráriumából állt, és éppen arra volt elég, hogy családom alapvető szükségeit fedezze. Nem sokkal azután azonban, hogy megszabadultam a sárkányaimtól, anyagi helyzetem ugrásszerű fejlődésen ment keresztül. Anélkül, hogy ezt különösebben tervezgettem volna, illetve szolgálatom jellegén vagy a témakörökön lényegét tekintve változtattam volna, bevételem több mint a duplájára emelkedett. A régóta halasztódó örökséghez is végül hozzájutottam.

Elkezdtem azon gondolkodni, hogy van-e valamilyen rejtett kapcsolat az én anyagi életem váratlan fellendülése és a törött lábú lány gyógyulása között. A lány esetében a családon lévő átok működött láthatatlan akadályként a gyógyulás ellen. Mikor a falat ledöntöttük, jött a gyógyu­lás. Az én esetemben is talán egy ilyen láthatatlan falról van szó, csak itt nem a fizikai gyógyulással, hanem az anyagi bővölködéssel szemben, mely nagyon fontos elemnek bizonyult Isten velem kapcsolatos tervében.

Minél többet töprengtem ezen, annál biztosabb voltam benne, hogy azok a hímzett sárkányok átkot hoztak a há­zamba. Azzal, hogy eltávolítottam őket, megszabadítottam magamat az átoktól, és megnyitottam magam annak az áldásnak, amelyet Isten eltervezett számomra.

Ezeknek a változásoknak köszönhetően hamarosan saját házat tudtam venni, és ennek meghatározó szerepe volt szolgálatom későbbi kiterjesztésében. Kilenc évvel később úgy adtam el a házat, hogy az eredeti vételárnak több mint a háromszorosát kaptam érte. Az összeg pontosan akkor jött, mikor Isten új, igen jelentős anyagi szerepvállalásra indított fel.

Ez a sárkányos élmény új látást adott a Mózes 5. könyve 7,25-26-ról, amelyben Mózes intette Izraelt, hogy semmiféle kapcsolatot ne folytassanak a bálványimádó kánaánitákkal:

Az ő isteneiknek faragott képeit tűzzel égesd meg, az azokon lévő ezüstöt és aranyat meg ne kívánd, és magadnak el ne vedd, hogy tőrbe ne essél miatta; mert utálatosság az az Úr előtt, a te Istened előtt.

Utálatosságot pedig ne vígy be a te házadba, hogy átokká ne légy, mint az [hogy hozzá hasonlóan nehogy te is pusztulásra légy kárhoztatva], hanem megvetvén vesd meg azt, és utálván utáld meg azt, mert átkozott.

Az én hímzett sárkányaim nem faragott képek voltak ugyan, de minden bizonnyal egy Kínában évezredek óta imádott hamis istent ábrázoltak. Azáltal, hogy bevittem őket a lakásomba, tudatlanságomban kiszolgáltattam magamat - és velem együtt a családomat is - egy átoknak. Nagyon hálás voltam a Szent Szellemnek, hogy megnyitotta a szemeimet, és megláthattam, mivel játszom!

Ez vezetett oda, hogy szisztematikusan áttanulmányozzam, mit tanít a Biblia az áldásról és az átokról. Meglepődtem, hogy milyen sokat! Az áldani vagy áldás szavak mintegy négyszáztízszer fordulnak elő - és ebbe nem számoltam bele azokat a helyeket, ahol az eredeti szöveg szerint inkább csak a 'boldog' vagy 'szerencsés' jelentés értelmezhető (mint például a Hegyi beszédben). Az átok szó, kü­lönböző alakjaiban, legalább kétszázharmincszor szerepel, így döbbentem rá, hogy milyen kevés tanítást hallottam én erről a témáról keresztény életem során. Sőt, nem is tudtam visszaemlékezni olyan tanításra, amely szisztematikusan csak ezzel a témával foglalkozott volna.

Igetanulmányozásom eredményeként elkezdtem szolgálatomban az átokról tanítani. Minden egyes alkalommal meglepődve tapasztaltam, milyen erőteljes hatást gyakorolt ez a tanítás a hallgatókra, és hogy milyen sokaknak van szemlátomást szüksége ezekre az igazságokra. Egyes ilyen alkalmak kazettái körbejártak más csoportoknál is, és elképesztő hírek jöttek vissza. Gyakran úgy tűnt, hogy az üzenet nemcsak egyes személyek, hanem egész gyülekezetek életét is megváltoztatta. Végül kiadtam három kazettát Átkok - Okok és orvoslás címmel.

Később egy Dél-Afrikában tett utazásom során összetalálkoztam egy zsidó hölggyel, aki megismerte Jézust mint megváltóját. Ez a hölgy - nevezzük Miriamnak - személyesen mondta el feleségemnek, Ruthnak és nekem azt a csodát, amelyet a három kazetta hallgatása során élt át.

Miriam egy a saját vállalkozását igazgató üzletember ügyvivő titkárnőjeként dolgozott. Egy idő után rájött, hogy munkaadója és a többi alkalmazott is valami furcsa kultuszban van benne, melyet egy női „guru" irányított.

Egy napon Miriam munkaadója átnyújtott neki egy kazettát, és azt mondta:

- Ezen néhány áldás van, melyet a gurunk mondott ránk. Kérem, gépelje le őket!

Ahogy gépelni kezdte, Miriam rájött, hogy az „áldások" valójában jövendőmondások, erőteljes okkult felhangokkal. Elmagyarázta főnökének, hogy az ilyen dolgok ellenkeznek az ő Úr Jézusba vetett hitével és a Bibliával, és fel­mentést kért a munka alól. Munkaadója megértő volt, és bocsánatot kért azért, hogy olyasmire kérte, ami ellenkezik a lelkiismeretével. Szinte rögtön ezután Miriam gyorsan növekvő éles fájdalmat érzett mindkét kezében. Az ujjai begörbültek, és teljesen megmerevedtek. Nem tudta tovább ellátni titkárnői teendőit. A fájdalom annyira intenzívvé vált, hogy már nem tudott a férjével egy ágyban aludni, mert az valahányszor fordult egyet, az ágy mozgása elviselhetetlen fájdalmat okozott az ujjaiban. A röntgenfelvételek alapján kide­rült, hogy a probléma reumás ízületi gyulladás.

Miriam egyik keresztény barátnője hallott erről a bajról, és elvitte neki az átkokról szóló kazettáimat. Miriam, meglehetősen intellektuális beállítottságú hölgy lévén, nemigen hitt az olyan dolgokban, mint az átok, amelyről neki csak a középkor jutott eszébe. Mégis foglalkoztatta, hogy van-e valami összefüggés az úgynevezett „áldások" legépelésének megtagadása és a rá következő kézprobléma között. Lehet, hogy a guru megátkozta? Így aztán rászánta magát, hogy mégiscsak meghallgassa a kazettákat, miközben úgy érezte magát, mint a közmondásnak az utolsó szalmaszálba kapaszkodó embere.

Mikor a harmadik kazettán ahhoz a részhez értek, ahol bevezetem az embereket egy imába, mely által megszabadulnak az életükön lévő átkoktól, a magnó bekapta a szalagot. Se előre, se hátra nem lehetett forgatni, és ki sem lehetett szedni a kazettát!

- Ezek szerint nem tudom elmondani az imát! - sóhajtott fel Miriam, beletörődve a helyzetbe. Barátnője azonban előzőleg legépelte a záróima szövegét, és éppen nála volt egy példány. Rá akarta venni Miriamot, hogy olvassa fel a szöveget hangosan. Ekkor újra feltört Miriam szkepticizmusa. Nem akarta elhinni, hogy egy gépelt szöveg felolvasásának bármi hatása lehetne kezének állapotára.

Végül aztán mégiscsak engedett barátnője rábeszélésének, és elkezdte hangosan felolvasni az imát. Olvasás közben az ujjai kiegyenesedtek és mozgathatóvá váltak. A fájdalom enyhült, és mire végigmondta az imát, teljesen meggyógyult. Az egész mindössze néhány percig tartott.

Ezután Miriam visszament ahhoz az orvoshoz, aki a röntgenfelvételeket készítette. A második vizsgálat nyomát sem találta ízületi gyulladásnak.

Ennek az esetnek egy mozzanata különösen jelentős. Az ima, amelyet Miriam felolvasott, egy szóval sem említi a fizikai gyógyulást. Kezei egyszerűen az átokból való megszabadulás imájának hatására gyógyultak meg.

Itt volt tehát egy újabb drámai bizonyítéka annak, hogy az átok válaszfalként működhet a gyógyulás elnyerésével szemben. Ugyanez volt a helyzet a törött lábú lánnyal. Másrészről ott volt az én esetem - engem a nem is gyanított átok a számomra Istentől elrendelt anyagi bővölködés szintjének elérésében gátolt.

Ha egy átok akadálya lehet az olyan áldásoknak, mint a gyógyulás vagy a bővölködés, nem lehetséges, sőt nem va­lószínűsíthető-e, hogy sok másfajta áldást is hasonló okok tartanak vissza? Ebből kiindulva szántam rá magam, hogy választ keressek három, egymással összefüggő kérdésre:

1. Honnan vehetjük észre, hogy átok működik az életünkben?

2. Mit kell tennünk, hogy megtörjük az átkot, és megszabaduljunk következményeitől?

3. Hogyan léphetünk be Isten áldásába?

Derek Prince: Áldás és átok

Kapható itt