Szülinapi buli

Kedves Szeretteim!

Amint jól tudjátok, közeledik a születésnapom.

Megtiszteltetés számomra, hogy minden évben ünnepséget

rendeztek, és úgy tűnik, ez idén is így lesz. Nagyon sok

ember vásárol sokat, rengeteg a külön erre az alkalomra

szóló rádió- és TV-műsor, hirdetések, reklámok, és a világ

minden pontján arról beszélnek, hogy születésnapom egyre

közeledik. Igazán nagyon jó érzés tudni, hogy legalább

egyszer egy évben sok ember gondol rám. Amint tudjátok,

születésnapomra való emlékezés sok évvel ezelőtt kezdődött.

Az első időkben még úgy tűnt, hogy az emberek értették, és

hálásak voltak mindazért, amit értük tettem, de manapság

egyre inkább úgy látszik, hogy alig akad, aki tudja az okát

az ünneplésnek. Mindenhol összejönnek az emberek, családok,

barátok, és nagyon kellemesen érzik magukat, de valójában

nem tudják, nem értik, és nem is keresik a valódi

jelentőségét az ünnepnek.

Emlékszem, az elmúlt évben is hatalmas lakomát rendeztek a

tiszteletemre. Az asztal roskadásig tele volt ízletes

ételekkel, gyümölcsökkel, édességekkel. Tökéletesen

díszített helyiségekben sok-sok gyönyörűen becsomagolt

ajándék várta gazdáját. S tudjátok, mi történt? Meg sem

hívtak! Pedig én voltam az ünnepség díszvendége - mégsem

küldtek meghívót. Miattam volt az egész összejövetel, a sok

dísz, és minden egyéb, és amikor maga az ünneplés

elkezdődött, én kívül maradtam, bezárták előttem az ajtót.

Pedig be akartam menni, velük lenni, együtt ünnepelni...

Habár az igazság az, hogy mindez nem lepett meg, hiszen az

elmúlt néhány évben sokan bezárták előttem az ajtót. Mivel

pedig nem hívtak meg, hát úgy döntöttem, hogy titokban

megyek be, minden zaj nélkül, és csendesen megállok az egyik

sarokban.

Mindenki nagyon jól érezte magát, ittak, ettek,

beszélgettek, vicceltek, nevettek, és hatalmas jókedvük volt.

Egyszer csak belépett a szobába egy nagydarab, kövér, piros

ruhás, fehér szakállas ember azt kiabálva: HO-HO-HO. Leült

egy díványra, a gyerekek pedig rohangáltak hozzá : Télapó,

Télapó! - mintha ez az egész ünnepség róla szólt volna.

Aztán az emberek körülállták a karácsonyfát, és átölelték

egymást. Én is kitártam a karomat, de engem nem ölelt át

senki. Aztán nagy várakozással elkezdték osztogatni, és

csomagolni az ajándékokat. Végül minden elkelt, és néztem,

vajon nekem van-e valami - de nem, én nem kaptam semmit. Te

hogyan éreznéd magad, ha a születésnapodon mindenki kapna

ajándékot, csak éppen te nem? Megértettem, hogy nemkívánatos

személy vagyok saját születésnapom emlékünnepén, és

csöndesen elhagytam a helyiséget. És - tudjátok - ez minden

évben rosszabb és rosszabb. Az embereket csak az étel, ital,

ajándékok, összejövetelek érdeklik és alig néhányan

emlékeznek rám. Pedig én annyira szeretném, ha ezen a

karácsonyon beengednének engem az életükbe! Nagyon

szeretném, ha felismernék a tényt, hogy több mint kétezer

évvel ezelőtt azért jöttem el erre a világra, hogy

megmentsem őket. Csak annyit szeretnék, hogy ezt teljes

szívvel elhiggyék, és beengedjenek az életükbe.

Valamit szeretnék megosztani veletek, különösen arra való

tekintettel, hogy jó néhányan tudjátok az ünnep igazi

értelmét. Hamarosan rendezek én is egy saját ünnepséget:

látványosat, hatalmasat, amilyet soha senki még elképzelni

sem volt képes. Most még dolgozom rajta. Már küldöm a

meghívókat - Te is kaptál már, személyesen. Remélem,

észrevetted a sokféle invitálás között, s nem dobtad el?

Kérlek, feltétlenül jelezz vissza, részt akarsz-e venni az

örömünnepemen, foglalhatok-e egy helyet a számodra?

Beírhatom-e a nevedet aranybetűkkel a vendégkönyvembe? Az

ünnepségemen ugyanis csak azok jelenhetnek meg, akiknek

nevei ott szerepelnek. Sok vendéget várok.

Akik elvesztették vagy eldobták a meghívókat, el sem jönnek

- kár értük! Akik nem válaszolnak a meghívásra, azok hiába

jönnek, nem lesz helyük, kívül maradnak. Nagyon lesújt

minden ilyen elmaradás...

Kérlek, készülj és válaszolj, mert így, amikor mindent

előkészítettem, te is részese lehetsz az én csodálatos

ünnepségemnek.

A találkozás reményében szeretettel üdvözöllek:

Jézus Krisztus