Nemcsak
a természettudomány tudomány. A régészet is az. A
történettudomány is (nem a TÖRTÉNELEM; az a vizsgálat tárgya). A szociológia, vagy a pszichológia is,
pedig utóbbit nehéz megfogni. Az irodalomelmélet is tudomány, és működik,
sőt, fejlődik. Vagy a nyelvészet szerteágazó területe. Lehetne még tucatnyi példát említeni, ahol a
természettudomány szabályai nem érvényesek. Más szabályok
szerint működnek. Nem azért, mert a képviselőiknek nem
tetszenek a (természet)tudományos módszerek, hanem azért, mert nem
alkalmazhatók. Ezért saját szabályrendszert kellett
létrehozni, amiben ugyanúgy az objektivitásra törekednek, mint a
természettudósok (bár utóbbiak esetében ez gyakran sérül). Más szóval, a tudományelmélet eredményeit tudományterületre lebontva kell alkalmazni. Amíg a tudományeelmélet szabályait igyekeznek érvényesíteni, addig bármelyik tudományágat tudományosnak kell tekintenünk. Bizonyos területeken ennek objektív akadályai vannak, de akkor a lehetőségek határáig illik elmenni.
A
keresztény teológiának is megvannak a maga alaptételei, és
módszerei. Szép, koherens rendszer. Logikus, következetes.(Nem a katolikus teológiára
gondolok, az a kereszténység “homeopátiája”.)
A
természettudományt mindenek felett állónak tartani, mindenkit
lenézni, aki más módszerrel dolgozik, az kevélység (gőg, ha
tetszik).
“Az
Isten a kevélyeknek ellenük áll, az alázatosoknak pedig kegyelmet
ad.”
Javaslom
az alázatosságot. Jobb sorsot eredményez, mint a mindentudóság
vindikálása.
Papp
Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Ki itt beírsz - ne hagyj fel minden reménnyel!