Szokott-e Isten gúnyosan kacagni?

2. dal

Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?

A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:

Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!

Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.

Majd szól nekik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:

Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!

Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nekem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.

Kérjed tőlem és odaadom neked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.

Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.

Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!

Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.

Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne vesszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, akik őbenne bíznak!

A “nevet” szó jelentései magyarul:

שָׂחַק (śáḥaq)

A) Kal

1) nevet

2) mosolyog valamin; kinevet, kigúnyol

3) játszik, táncol

B) Piél

1) tréfálkozik, viccelődik

2) játszik, játszadozik

3) táncol (zenére; énekel is)

C) Hifil

kinevet, kigúnyol

és a “kigúnyol”:

לָעַג (láʿaḡ)

A) Kal

csúfol, gúnyol, kinevet

B) Nifal

idegen, érthetetlen nyelven beszél

C) Hifil

csúfol, gúnyol, kinevet