Jézusnak a Templomról szóló próféciáját három tanú is dokumentálta.
A leírások között vannak különbségek, ha mind a hármat
elolvassuk, kikerekedik a történet. Máté verzióját már
idéztem, most nézzük meg Márk és Lukács leírását:
„Mikor
pedig a templomból kiméne, monda neki egy az ő tanítványai
közül: Mester, nézd, milyen kövek és milyen épületek! Jézus
pedig felelvén, monda neki: Látod ezeket a nagy épületeket? Nem
marad kő kövön, amely le nem romboltatik. Mikor pedig az olajfák
hegyén ül vala, a templom átellenében, megkérdezék őt magukban
Péter, Jakab, János és András: Mondd
meg nékünk, mikor történnek meg ezek; és mi [lesz] a jel, amikor
mindezek beteljesednek?” Mk 13:1-4.
„És
mikor némelyek mondának a templom felől, hogy szép kövekkel és
ajándékokkal van felékesítve, monda: Ezekből, amiket láttok,
jőnek napok, melyekben kő kövön nem marad, mely le nem
romboltatnék.Megkérdék pedig őt, mondván: Mester, mikor lesznek
azért ezek? és mi lesz a jel, mikor mind ezek meglesznek?” Luk
21:5-7.
Az,
hogy ez a történet három helyen is szerepel, a fontosságát
mutatja. Van valami, ami miatt különleges jelentősége van.
(Lukács és Márk leírása azzal az informicóval bővíti a
képet, hogy a Templom kövekkel és ajándékokkal volt díszítve,
illetve, hogy a Jézushoz legközelebb álló három tanítvány –
a későbbiekben fő-fő apostolok, és Péter testvére, András
kérdezte meg Jézust a prófécia felől. Az evangelistáknak
nyilván ők számoltak be róla.)
Megtudjuk,
hogy a tanítványok arra hívták fel Jézus figyelmét, milyen
nagy kövekből épült a Ház, mutogatták neki a díszítés
céljából elhelyezett köveket és egyéb dekorációkat. Az épület
az akkori világ egyik legszebb, ha nem a legszebb épülete volt.
Heródes fehér márvánnyal boríttatta be, a tetejét pedig
arannyal. Ahogy az utazó közeledett Jeruzsálemhez, már
kilométerekről láthatta, ahogy az épület ragyog a szikrázó
napsütésben... és aki először látta, annak minden bizonnyal
még a lélegzete is elállt.
De
Jézust ez nem hatotta meg.
Vajon miért?
Ő
- Isten Fia - tisztában volt azzal, hogy az Istennel való kapcsolat
nem épülettől függ. Épület azért kellett, hogy legyen
viszonyítási alap, egy origó a ko-ordináta rendszerben, az
emberek számára. Akkoriban Isten, valójában Isten Szelleme,
valóban az épületben tartózkodott, de ennek nem az volt az oka,
hogy az épület nagyszerű volta és szépsége lenyűgözte volna.
Hogyan is lakhatna a Teremtő Isten, aki nagyobb a teremtett
világnál, egy porszemnyi méretűnek számító épületben? Erre
Isten már Ésaiás próféta által felhívta a figyelmet:
„Így
szól az Úr: Az egek nekem ülőszékem, és a föld lábaimnak
zsámolya: minő ház az, amelyet nekem építeni akartok, és
minő az én nyugalmamnak helye? Hiszen mindezeket kezem
csinálta, így álltak elő mindezek; így szól az Úr. Hanem erre
tekintek én, aki szegény és megtörött lelkű, és aki beszédemet
rettegi.” Isa 66:1-2.
Ha
jobban akarjuk érteni, mi vette rá Istent, hogy egy földi
épületben tartózkodjon, vissza kell mennünk ahhoz a pillanthoz,
amikor Isten először megjelent egy épületben:
„És
a felhő befedezé a gyülekezet sátorát, és az Úrnak dicsősége
betölté a hajlékot. És Mózes nem mehete be a gyülekezet
sátorába, mert a felhő rajta nyugovék, és az Úrnak dicsősége
tölté be a hajlékot.” 2 Móz 40:34-35.
A
korábbi igeversek pontosan felsorolják, hogyan készítették elő a
sátort Istennek. A Szentek Szentjében állt a frigyláda, a
Szenthelyen a hétágú menóra, a kenyerek asztala és az arany
füstölő oltár. Az épület előtt mosdómedencék álltak, és
oltárok az álltáldozatokhoz. Mindezt pontosan úgy
készítették és rendezték el, ahogy Mózes a Sínai hegyen azt
látta látomásban:
„És
készítsenek nekem szent hajlékot, hogy ő közöttük lakozzam.
Mindenestől úgy csináljátok, amint én megmutatom neked a
hajléknak formáját, és annak minden edényeinek formáját.” Ex
25:8-9.
Itt
a kulcs az engedelmesség volt. PONTOSAN úgy... Erre az
engedelmességre válaszolt Isten, amikor felhőben megjelent a Szent
Sátor felett.
A
későbbiekben, amikor a Frigyláda Jeruzsálemben volt, mert Dávid
király bevitette, Dávidnak eszébe jutott, hogy lakást építsen
Istennek:
„Grádicsok
éneke.;
Emlékezzél
meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról;
Aki
megesküdt az Úrnak, fogadást tőn a Jákób Istenének:
Nem
megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;
Nem
bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;
Míg
helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!” Zsolt
132:1-5.
Erre
az elhatározásra Isten nemmel válaszolt. Dávid fiát jelölte
meg, hogy az építsen neki házat:
„Lőn
pedig, hogy mikor a király az ő palotájában üle, és az Úr
mindenfelől békességet adott neki minden ellenségeitől,Monda a
király Nátán prófétának: Íme lássad, én cédrus[fából]
[csinált] palotában lakom, az Istennek ládája pedig a kárpitok
között van. És monda Nátán a királynak: Eredj, s valami a
te szívedben van, vidd véghez, mert az Úr veled van. Azonban lőn
az Úr szava Nátánhoz azon éjjel, mondván: Menj el, és mondd meg
az én szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja az Úr: Házat akarsz-e
nekem építeni, hogy abban lakjam? Mert én nem laktam házban
attól a naptól fogva, hogy kihoztam Izrael fiait Egyiptomból, mind
e mai napig, hanem szüntelen sátorban és hajlékban jártam.
Valahol csak jártam Izrael fiai között, avagy szólottam-e csak
egy szót is Izrael valamelyik nemzetségének, akinek parancsoltam,
hogy legeltesse az én népemet Izraelt, mondván: Miért nem
építettetek nekem cédrusfából való házat?” 2Sam 7:1-7.
„Mikor
pedig a te napjaid betelnek, és elaluszol a te atyáiddal,
feltámasztom utánad a te magodat, mely ágyékodból származik, és
megerősítem az ő királyságát: Az fog házat építeni az én
nevemnek, és megerősítem az ő királyságának trónját
mindörökké.” 2Sam 7:13
Salamon
lett tehát az, aki felépítette a Templomot. Az épület azonban
nem volt öncélú. Nem összejövetelek helyszínéül szolgált,
hanem a Szent Sátorhoz hasonlóan előtte áldozatokat mutattak be,
a papok szolgáltak a Szent helyen, és mindez a Szentek Szentjében
tartózkodó Isten kedvéért - és utasításai alapján. A Templom
értelmét Isten jelenléte adta. Istent azonban nem az épület
tartotta ott, hanem az emberek engedelmessége, az áldozatok, az
imák, mindaz, amitől az Istentisztelet Istentisztelet volt.
„Akkor
összegyűjté Salamon az Izrael véneit és a nemzetségeknek minden
fejeit, az Izrael fiai atyjaiknak fejedelmeit Salamon királyhoz
Jeruzsálembe, hogy az Úr szövetségének ládáját felvigyék a
Dávid városából, mely a Sion. És felgyűlének Salamon királyhoz
az Izrael minden férfiai az Ethánim havában, az ünnepen; ez a
hetedik hónap.mMikor pedig eljöttek mindnyájan az Izrael vénei:
felvevék a papok a ládát, És felvivék az Úr ládáját, a
gyülekezetnek sátorát, és mind a szent edényeket, melyek valának
a sátorban, és felvivék azokat a papok és a léviták. És
Salamon király és az Izrael egész gyülekezete, amely ő hozzá
gyűlt, [megyen vala] ő vele a láda előtt, áldozván juhokkal és
ökrökkel, melyek meg sem számláltathatnának, sem pedig meg nem
irattathatnának a sokaság miatt.
És bevivék a papok az Úr szövetségének ládáját az ő helyére
a ház belső részébe, a szentek-szentjébe, a kerubok szárnyai
alá. Mert a kerubok kiterjesztik vala szárnyaikat a láda helye
felett, és befedik vala a kerubok a ládát és annak rúdjait
felülről. És a rudak olyan hosszúak voltak, hogy azok vége
látható volt a szenthelyen a szentek-szentjének első része
felől; azonban kívül nem voltak láthatók; és ott vannak mind e
mai napig. És nem volt egyéb a ládában, mint csak a két kőtábla,
amelyeket Mózes a Hórebnél helyezett bele, mikor az Úr
szövetséget kötött az Izrael fiaival, mikor kijövének Egyiptom
földéből. Mikor pedig
kijöttek a papok a szenthelyből: köd tölté be az Úrnak házát,
Úgy, hogy meg sem állhattak a papok az ő szolgálatukban a köd
miatt; mert az Úr dicsősége töltötte vala be az Úrnak házát.
Akkor monda Salamon: Az Úr mondotta, hogy ő lakoznék ködben.”
1Kir 8:12
Ebben
a leírásban is azt látjuk, hogy az emberek nem a saját
elképzeléseiket valósították meg az épület berendezése során,
hanem bevitték azokat a tárgyakat, amikre Isten utasítást adott.
Annak, hogy Isten fizikailag érzékelhetően, sőt, ellenállhatatlan
erővel jelent meg, két oka volt. Az egyik az ENGEDELMESÉG –
vagyis a szakrális tárgyaknak az Isten által előírt elhelyezése,
a másik pedig az ÁLDOZATBEMUTATÁS. Mindkettő az emberek szívének
állapotát mutatja, a szívek Istennek való alárendeléséből,
átadásából származott. Erre az átadottságra és alávetettségre
válaszolt Isten a megjelenésével. Ha ezek a feltételek nem
valósultak volna meg, az egész „felhajtás” üres és
értelmetlen lett volna. A Templom Isten nélkül maradt volna, soha
nem nyervén meg létezésének értelmét.
Folyt.
Köv.
:)
VálaszTörlés