Egy hindu szent, aki elment a
Gangesz folyóhoz megfürödni, egy családot látott a folyóparton,
akik mérgesen kiabáltak egymásra. Odafordult a tanítványaihoz,
mosolygott és megkérdezte:
“Miért kiabálnak az emberek,
amikor idegesek egymásra?”
A tanítványok gondolkodtak egy
ideig, majd az egyikük ezt mondta: “Azért, mert ilyenkor
elveszítjük a nyugalmunkat.”
“De miért kiabálunk, amikor a
másik személy ott áll mellettünk? Mondhatnánk neki sokkal
halkabban is”
- kérdezte a szent.
A tanítványok tanakodtak még, de
nem találták a megfelelő választ.
Végül a szent elmagyarázta:
“Mikor két ember mérges
egymásra a lelkük eltávolodik egymástól. Hogy leküzdjék ezt a
távolságot kiabálniuk kell, hogy meghallják egymást. Minél
mérgesebbek, annál hangosabban kiabálnak, hogy leküzdjék a nagy
távolságot.
Mi történik a szerelmeseknél? Ők
nem kiabálnak egymásra, hanem halkan beszélnek, mert a lelkük
nagyon közel van egymáshoz. Köztük lévő távolság nincs is
vagy nagyon kicsi.
A szent folytatta:
“Amikor még jobban szeretik
egymást mi történik? Nem beszélnek, csak suttognak és így még
közelebb kerülnek egymáshoz. Végül már suttogniuk sem kell,
csak egymás tekintetéből megértik egymást. Ez mutatja meg milyen
közel áll két ember egymáshoz, amikor szeretik egymást.”
Ránézett a tanítványaira és
ezt mondta:
“Ezért amikor vitáztok ne
hagyjátok, hogy lelketek eltávolodjon. Ne mondjatok olyan dolgokat,
amik eltávolítanak egymástól, különben egyszer eljön a nap,
mikor akkora lesz a távolság köztetek, hogy lelketek többé nem
talál vissza egymáshoz.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Ki itt beírsz - ne hagyj fel minden reménnyel!