Ki teremtette Istent?

A kérdés okok láncolatát sugallja. A világot az összes elemével Isten teremtette. Ez felfogható. De Isten honnan származik? Őt is tetemtette valaki? Volt olyan idő, amikor Isten nem létezett? Ha volt, akkor hogyan és miből lett Isten?

A földi világ ilyen gondolatokat sugall. Valamikor autók nem voltak, de egyszer csak valaki tervezett egy 3 kerekű, gőzmotor hajtotta járművet, és lett autó. Az autónak volt előzménye. A tyúkot megelőzi a tojás, a pillangót a báb, a bábot a hernyó, a hernyót a pete, a petét a pillangó... Mindennek van előzménye. ITT, a földi világban.

Istenről fogalmat alkotnunk az elménk anyagi világhoz szokottsága miatt nehéz. Egy 3 dimenziós kiterjedésű, anyag-tér-idő hármassággal jellemezhető világ foglyai vagyunk. A múltat és a jövőt az idő végtelen kiterjdéseként képzeljük el.

Az Izraelita hit követői Istent Örökkévalónak szokták nevezni. A neve JHWH (יהוה) – Jahve vagy Jehova, a pontos kiejtését nem ismerjük, csak feltételezzük. Ez a név egy titok – ezért szokták tetragrammatonként is említeni. A négy betűs szó, ami Isten neve.

A héber nyelvű írás eredetileg nem jelöli a magánhangzókat. Csak a mássalhangzókat (félmássalhangzókat is) írják le, a magánhangzókkal való kiegészítés az olvasó feladata. Ezt a szokások és a nyelv bevett szabályai alapján teszik. A héber anyanyelvűek ki tudnák helyesen olvasni a Nevet, de a 3. parancsolat miatt NEM teszik:

”Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, aki az ő nevét hiába felveszi.”

Isten nevét csak okkal szabad kimondani, megfelelő kontextusban, és tisztelettel. A hibák kiküszöbölése érdekében a rabbik megtiltották Isten nevének kimondását. Így biztosan nem veszik fel hiába...

De miért szólítják Istent – ha már a nevét tilos kimondani – Örökkévalónak?

Mit jelent az, hogy örökkévaló? A szokásos gondolkodásunk szerint a beláthatatlanul távoli múlttól a beláthatatlanul távoli jövőbe nyúló idő lenne az örökkévaló jelentése. Ez azonban téves felfogás. Pontosabb képet kapunk az örökkévaló tulajdonságról Mózes 2. könyvéből:

“És monda Isten Mózesnek: VAGYOK AKI VAGYOK. És monda: Így szólj az Izrael fiaihoz: A VAGYOK küldött engem ti hozzátok.”

Különös bemutatkozás. Vagyok, aki vagyok. Olyan személy, aki önmagában létezik. Minden más előtt és fölött, ő maga a létezés.

Ennél árnyaltabb képet is kaphatunk, ha utánajárunk a Vagyok szó jelentésének. Eredetileg אהיה – kiejtése: ehajeh (vagy hájá). Ez a héber létige. A vagyok aki vagyok így hangzik: ehajeh aser ehajeh (vagy hájá áser hájá) - אהיה אשר אהיה.

Az ehajeh szó mint létezést kifejező ige magában hordozza a múltat, a jelent és a jövőt is: voltam/vagyok/leszek.

A “Vagyok, aki vagyok” tehát így is fordítható: voltam, aki voltam/voltam, aki vagyok/voltam, aki leszek/leszek, aki voltam/ vagyok, aki leszek stb. Az összes variáció érvényes fordítás.

Az a személy, aki Mózest megszólította, azt tartotta fontosnak magáról hangsúlyozni, hogy ő nem változik soha - az idő rá nincs hatással. A jövőben olyan lesz, amilyen most, vagy amilyen a múltban volt. Ez magába foglalja a halhatatlanságot is. Ezért nevezik az Izraeliták Istent Örökkévalónak.

A אהיה szónak további jelentései is vannak. Eekből néhány:

• kész valamire
• készül valamit tenni, valami előtt áll
• együtt van valakivel

Olyan valaki rajzolódik ki, aki kész cselekedni, hajlandó valami megtenni – a múltban, a jelenben és a jövőben. Vagyis nem passzív, hanem tevékeny személy.

Ez a valaki a nevében hordozza a társas mivoltát: együtt volt, van és lesz Mózessel és Izrael népével.

Ő Izrael (a Biblia) Istene, az Örökkévaló.

Térjünk most vissza a kezdeti kérdéshez: honnan lett Isten? A válasz egyszerű: “Én VAGYOK az, aki VAGYOK.” Istennek a létezés alaptermészete. Minden más létező tőle származik. Ezért a teremtmények létezésének van kezdete, ellenben Istennel. Neki nincs kezdete: Ő maga a kezdet. A jövőre vonatkozólag annyit tudunk: Vagyok, aki leszek. Vagyis Isten mindig lesz. A létezésének nincs vége, nincs időbeli határa.

Ez azonban még mindig nem megfelelő kép az öröklétről. Az Örökkévalóság egy más dimezió, ahol a mi világunk szabályai nem érvényesek. A mi világunkban a tér, az anyag és az idő összefügg egymással, egymás nélkül nem értelmezhetők, nem léteznek.

Isten dimenziójában nincs “földi” anyag, nincs IDŐ, és így nincs a mi fogalmaink szerinti tér sem. Az Örökkévalóság azért tart örökké, mert ott nem értelmezhető, nem létezik idő.

A mi világunk onnon származik. Az időnek van kezdete, van folyamata, és lesz vége. Az idő létezésének intervalluma be van ágyazva az örökkévalóságba. Isten a múltat, a jelent és a jövőt egyszerre érzékeli. Ez az alapja a prófétálásnak, a bekövetkező események előrejelzésének. Isten már az idő kezdetén tudta, mik fognak történni.

(Ez felveti a szabad akarat létezésének kérdését, mivel ha Isten mindent tud előre, akkor tudja, miket fogunk tenni, vagy akár gondolni, és hogy mi lesz a sorsunk. Akkor pedig egy előre megírt forgatókönyvet játszunk végig, és nincs felelőssgük sem. Arról hogy ez mégis miért nem így van, majd máskor.)

Összegzésképpen, a “Honnan szármzik Isten?” kérdésre a válasz: Ő maga a létezés; Ő az idő, az anyag és a tér létrehozója. Ő a létezés: tőle származik minden létező, de ő nem származik senkitől. Istennek alaptermészete, szubsztanciája a LÉTEZÉS.